Translate

Megosztás

Facebook




A Szablya



Ívelt pengéjű fegyver. Az egyik legtökéletesebb vágófegyver. Ázsiában alakult ki. Hogy mitől volt jó egy szablya, azt annak görbülete, tömege, súlypontja a penge minősége a markolat tengelye határozta meg. A fegyver szépségére legalább annyira ügyeltek, mint harci képességére. Késői díszszablyáknál a fent említett kritériumokat sokszor figyelmen kívül hagyták, mert nem hadakozásra készültek.
Kialakult az a nézet, hogy a fegyver minél szebben, pompásabban volt díszítve, a tulajdonosát annál kiválóbbnak tekintették. Így a díszszablyák árulkodnak hajdani viselőjének társadalmi és vagyoni helyzetéről is. Sokukat ünnepi alkalomra készítették és a parádézó arisztokrácia (bárok, grófok) viselték pl. V. Ferdinánd 1830. szeptember 27-i koronázásakor Pozsonyban.
A szablya a magyar nemesség szimbóluma volt ("Fogason függ, rozsda marja..."). Sok esetben legendák lengték körül a híres magyar szablyát.
A szablya egyélű, görbe kard, melynek külső éle ki van élesítve. Hosszúsága 70-90 cm, ebből a penge hossza 60-65 cm-nyi.
Belső-Ázsiából és Kínából származik. Európába az ázsiai lovas népekkel került be (könnyű lovassági fegyver), ebben oroszlánrésze volt a magyaroknak.
Előnye, hogy kisebb erő kifejtésével is mélyebb sebeket ejt, mint az egyenes kard. Az íveltség következtében a penge éle kisebb felületen éri a célt, tehát könnyebben behatol, emellett a penge egyidejű húzása is mélyíti a sebet. A hasító mozdulat erejét a markolat ferde kiképzése is növeli, ha a szablyát a harcos csuklóból mozgatja. Előnye továbbá a kisméretű könnyű szablyának, a lóról való alkalmazhatósága. A lovas, fegyverét a ló leggyorsabb mozgása közben is képes különböző irányokba forgatni, vágtában suhintás szerűen az ellenfélre sújtani. A szablya egyedüli hátránya, hogy a vaspáncéllal szemben hatástalan.
A szablya Magyarország területén legelőször a népvándorlás korában tűnt fel. Két változatban fordult elő. Az egyik a szarmata-hun, másik az avar szablya. Állítólag a magyarok kapcsán, a honfoglalás-kori szablyákon jelent meg a fokél. A középkori Magyarországon a szablya használata visszaszorult és inkább a kétélű kardok terjedtek el.
Csak a török uralom idején, majd a huszárok fegyvereként vált ismét gyakorivá. Egészen az első világháborúig használták.
A gyorsan fejlődő technika, a lőfegyverek elterjedése tulajdonképpen értelmetlenné tette használatát.
Huszárjaink tudásukat 33 országba vitték el mind fegyverzetében, mind ruházatában és vezényszavaiban.

Átlagos mérete 1 m, átlagos tömege 1 kg. Hosszúság szempontjából a rövidebb, gyalogsági és hosszabb, lovassági szablyákat különböztetjük meg. (Mi kizárólag gyalogosan vívunk, mindkét típusú pengével.) A penge vastagsága, szélessége igen változatos.


Elmondható, hogy a szablya nem csapásra, csonkolásra, hanem vágásra, szúrásra való. A szablya a réseket, védtelen részeket, ütőereket, létfontosságú izmokat, szerveket keresi az ellenfélen.
A szablyavívás nem pusztán az erő, hanem az elme, helyzetfelismerő képesség harca. Az kerül ki győzedelmesen egy küzdelemből, aki jobban ismeri, és jobban tudja használni saját adottságait.
Elképesztően ravasz fegyver. Azt hinné ellenfelünk, pillanatnyilag megmenekült, ha kivédte vágásunkat. De, nem így van. Ugyanis egy gyors csuklómozdulattal átfordítható a penge. S így már az ellenfél teste felé görbülő fokél ejt sebet, mikor visszahúzzuk pengénket, hogy egy újabb támadást indítsunk. Tehát a szablya mind támadáskor, mind visszavonuláskor veszélyes.


Forrás: www.magyarszablya.hu

Forrás: www.magyarszablyaszolnok.hu

Magyar Szablya Nyíregyháza Simonyi

"Egy nemzetnek sem lenne illőbb és szükségesebb a kardját jól forgatni tudni, mint a magyarnak, mert ami, és amije van, azt ennek köszönheti!"

Báró Wesselényi Miklós



Bercsényi-ezred , Franciaország : Gyenge violának....

Magyar Szablyavívó Iskola

Magyar lovassági induló

Huszárok